Néhány hónappal ezelőtt még nem gondoltam volna, hogy ezeket a sorokat írom, de most mégis...
Soha nem mozogtam teljesen idegenként a konyhában, mert érdekes módon mindig volt otthon valami olyan teendő, amit édesanyám szerint én is el tudtam végezi, de nem éreztem késztetést arra, hogy egyhuzamban hosszabb időt töltsek ott aktívan.
Arra meg még véletlenül se, hogy ilyenekről írjak.
Az élet 2005 környékén egyebek mellett rákényszerített arra is, hogy kitörjek a zsíros kenyér - tojásrántotta - sajtostészta készítés ismeretének és gyakorlatának bűvköréből és elkészítsek másféle főzéssel vagy sütéssel készült ételeket is.
Arra nem emlékszem, hogy mi volt az első "komolyabb" étel amit az asztalra tettem, de ma már örömmel tölt el, ha alkothatok valamit.
Szívesen kísérletezem. Számomra nem csak az a fontos, hogy mi kerül az asztalra de az is, hogy hogyan. Ahogyan tapasztalom ez nem csak nekem öröm, hanem azoknak is akik megkóstolhatják és azoknak is akik láthatják a virtuális téren keresztül.
(Néhányan közülük lehet, hogy majd kóstolni is fogják.)
Köszönöm Juditnak a biztatást és azt, hogy elviseli ezt a nem rég óta kicsúcsosodott mániámat.
Köszönöm a bátorító szavakat és az eddigi és a jövőbeni kritikákat.
Ez a blog a jelenlegi terveim szerint ételek készítéséről, élmények megosztásáról, magam és mások örömére történő publikálásáról szól majd. Hogy ez meddig tart majd és hová jut el, ezt most még nem tudom.
Kezdetnek itt egy fotó. Részlet abból a valódi konyhából ahol a #barnakonyhaja ételek készülnek.
#barnakonyhaja ...folytatása következik...
Utolsó kommentek